-Látom törődsz a kanapèval.-nevetése vízhangzott a helyiségben,én pedig egy mosollyal nyugtáztam.Mióta hazajöttünk a strandról rettentően jó a kedve.Ez a napfolyamán végbevitt győzelmük miatt lehetett.Olyannyira eltöprengtem,hogy èszre sem vettem,hogy otthagytam Calumot ès felmentem a szobámba.
Mivel unatkoztam,elhatároztam,hogy megnézek egy Harry Potter filmet.Már a film felénél tartottam,amikor valaki kopogtatott az ajtón.
-Gyere be!-a filmet egy határozott mozdulattal leállítottam.
Luke belèpett.Tekintetével végigpásztázta a szobát,aztán megállapodott rajtam.Olyan tökéletes volt.Ahogy az ajtómban állt kócos hajával,szakadt ruházatában,és gyönyörű,kék szemeivel,úgy festett,mint egy elérhetetlen vágyálom.Mellém telepedett.Kezét az enyém mellé tette le,ès elfogott a késztetés,hogy megfogjam.
-Beszélnünk kell.
Először tompán hallottam hangját,majd egyre élesebben.Tekintetem levettem a kezéről és ránéztem.Arca fesztelenségről árulkodott.
-Tessék?
-Mondom beszélnünk kell.Magyarázattal tartozol nekem.
Ez is eljött.Luke Hemmings a válaszáért jött hozzám.
Elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig,de a végén minden akaratom ellenére elsírtam magam.
Nem tudom,hogy sajnálatból vagy szánalomból tette,de megcsókolt.Kezét az enyémre fektette,megfogta a derekam és közelebb húzott magához.Másik kezével alátámasztotta a fejem,és megcsókolt.A pillanat nem tartott sokáig,mert egy SMS hangjára odakaptuk a fejünket.A hülye telefonom szólt.Micsoda időzítés.
Odamentem,hogy megnézzem,hogy mi miatt kellett elszakadnom Luketól.A fiú közben kiment a szobából.
A telefont a kezembe vettem,majd felnyitottam.
Egy kèp volt rajta,ami az imént történteket tartalmazta.A csókomat, VELE.A sértő üzenet egy szöveget is tartalmazott:a bátyád nem fog örülni.Talán még ki is nyírja.Vagy majd èn...Nekem lettél teremtve.KEDVESEM.
Ennyi.Ezt a kis dolgot tartalmazta a telefonom. Az ágyra hajítottam a kütyüt.Nevetèsem sírásba,majd fulladásba ment át.Nem kaptam levegőt.Fuldokoltam.A szoba zsugorodni ès forogni kezdett..Összestem.A szőnyeg tompította a zuhanást.Utolsó emlékem,hogy egy hang a nevemet kiáltja,és cipők rohannak fel a lépcsőn.
-Biztos csak a stressz miatt.
-Vagy csak nem vett rendesen levegőt.
Hangokat hallottam,de ne bírtam válaszolni rájuk.Nem tudtam negmozdulni.Csak feküdtem ès lélegeztem.A fenyegetésre gondoltam.Biztos csak egy őrült rajongó.Aztán leesett.A sikátor,a szemèly,aki találkozni akart velem.Ő volt az.A csukylás alak...Valaki engem akar.Magának.
Még egy aggodalom szállta meg az agyamat.Mi az emeleten voltunk.Oda aligha lehet belátni az ablakon át.A kép.A szekrényem mellől készült...Sikítani akartam.Elrohanni.Aztán megint elhomályosult a világ.
-Köszi.
Bátyám egy kiadós vacsorát helyezett elém,mondván,hogy csak azért ájultam el,mert nem ettem eleget.Ha tudná az igazságot.Nem azt,hogy csókolóztam a szőkével,mert az semmit nem jelentett se neki,sem nekem.Hanem azt,hogy megfenyegettek.De nem szólhatok senkinek.Veszélybe sodornám azokat,akiket szeretek.
-Nagyon finom a vacsora.
-Köszi,beleadtam mindent.
Bátyám mosolya őszinte volt.Mindennél jobban szerettem őt.Ő volt a világom.A mindenem.
Éles hangon szólalt meg a csengő.
-Vajon ki lehet az?
-Hát,úgy gondoltam,hogy meghívhatnánk néhány napra a barátaid.
Szélsere tárta az ajtót,és három barátnőm berontott az ajtón.
-Jézusom!Mennyire megváltoztál!
-Hiányoztál Ly!
-Jó a színed!
Hatalmas gyűrűként közrefogtak,és megöleltek.
-Mégis hogy?-hitetlenkedve néztem Ashtonra.
-Néhány napja hívtam meg őket.-nagy mosoly terült el a bátyám arcán.Imádtam.Mindent megtett értem.MINDENT.
-Csak nem csajokat hallok!-Michael a többiek társaságában lerohant.
-Fiúk,ők itt Natalie,Jena és Jamie.
-Csajok,ők Ashton,Calum,Michel és Luke...
A lányokkal az ismerkedés után felmasíroztunk a szobámba.
-Van valami közted és Luke között?-Jena nem köntörfalazott.Kinyögte amit akart,mint mindig.
-Egyszer csókolóztunk.De semmit nem jelentett.Miért?
-Vibrált köztetek a levegő...
