4.fejezet Töredék

Az èbredésem varázslatos volt.A nap sugarai fátyolként borultak rá a szobára,a madarak az ágakon csiripeltek és a szél kellemes táncot lejtett kint,a fák között.Próbáltam megállapítani,hogy milyen állapotban lehetek,amikor a bátyám rohant le a lépcsőn.Úgy festett,mint egy kiskutya,aki élete legnagyobb élményéből tért haza.Mosolya egészen a füléig ért,a haja csapzott volt,szakadt farmert és egy szürke pólót viselt.Láttam rajta,hogy meglepi a mellettem szunyókáló Calum.Mielött bármit mondhatott volna,felpattantam és egy hatalmas ölelés közepette magamhoz szorítottam.Viszonozta az ölelést,de nem bírta ki,hogy ne tegyen megjegyzést.
-Vigyáz vele!Veszélyesen alsómániás!-látszott,hogy nagy nehezen bírja ki,hogy ne nevesse el magát.
Tudom,mesélt dolgokat.De nyugi,nincs köztünk semmi-sikerült a legdrámaibban előadnom magam.
Mindketten nevetésben törtünk ki,aminek az lett az eredménye,hogy felébresztettük a többieket.A fiúk lejöttek a lépcsőn,a kanapén pihenő Calum pedig nagy sóhajok közepette felállt.
-Jó reggelt!-Ash és én egyszerre szólaltunk meg,azzal az arckifejezéssel,hogy semmi közünk ahhoz,hogy ilyen korán felébredtek.
-Mit szólnátok,ha elmennénk valahová?-Michaelnak nem kellett sok ahhoz,hogy ki is találjon valami elképesztő programot.
-Mire gondolsz?
-Elmehetnénk a strandra.
Nekem nagyon tetszett az ötlete,mert addig is kiüríthetem a fejem,megszabadulva a györtrő gondolatoktól,amik már egy ideje kínoznak.

Az út érdekesen telt.Ash,Cal és Mike ment elöl,Luke pedig mellettem hátul.Nagyon sokáig nem szóltunk egymáshoz,csak hallgattuk  lépteink zaját.Végül a fiú  törte meg a csendet.
-Tartozol nekem egy vallomással-szinte már suttogta a szavakat,hogy az elöttünk haladó bátyám ne hallja meg.
-Majd késöbb.A strand után mindent elmesélek.
Arcát kifürkészhetetlennek találtam,de látszott,hogy egyelőre ez elég neki.

A strandon nagyon meleg volt.A nap tűzött,a szèl enyhén jelezte jelenlétèt.Az óceán szép lassan emelte ki hullámait  a vízből.A fiúk már bent voltak a vízben,természetesen Luke kivételével.Elővettem a naptejem.Ösztönösen a szőke felé forfultam,aki hála isten vette a lapot.A kezét szép lassan húzta végig a hátamon,mintha félne,hogy ha erősebben érint,összetörök.Nagyon jólesett kezének érintése.Azt akartam,hogy ez a pillanat sokáig tartson,és a sóhajai alapján ő is erre vágyott.Teljesen megfeledkeztem magunkról,amikor egy labda telibetalált.Vettem a célzást.Ashtonon látszott,hogy nem tűnt fel neki,ami történt.Szimplán csak labdázni akart.A harc hát legyen harc.
-Köszi.
-Igazán nincs mit.- Luke tekintete keveredett a vággyal és a kíváncsisággal.
-Nos..lealázzuk őket?
Kérdésemet egy mosollyal nyugtázta,ès már fel is pattantam,kezemben a labdával.

A nap nagyon jól telt.Ashék megvertek minket,-aminek túlbuzgóságuk lehetett az oka-és győzelmüket fagyival ünnepeltük.Hazafelé a nap már kevésbé volt káros,a szél viszont magabiztosabbá vált,megmutatva erejét a járókelőknek.Ashhel rengeteget beszéltem,bepótolva azt a néhány évet,amit nem együtt töltöttünk.

A nappaliban voltam.Magam mellé pillantottam,megsimítva azt a részt,ahol Calum mellettem pihent még a nap elején.
-Hihetetlen egy banda.-nagy mosoly ült ki az arcomra,ami feltűnt az éppen közelgő Calumnak.

3.fejezet. Rémálom

Az èjszaka csendjét erős zihálásom törte meg.A szél teljes erejèből süvìtett,elnyomva a farkasok vonyítását.A baglyok néha-nèha megejtettek egy huhogást.A fák sűrűje alatt rohantam,elmenekülve támadóim elől.Olyan 6-7-en lehettek,és puskákkal a kezükben üldöztek engem.Figyelmem elterelődött a mellettem felszálló madárseregre,ezért elbotlottam egy fa gyökerében.Szélsebesen feltápászkodtam-már amennyire sajgó lábaim engedtèk-ès rohantam tovább.Hátrafordultam,hogy meglessem támadóim helyzetét.Visszatekintettem,de abban a pillanatban gyorsan meg is torpantam,mert egy szakadèk pereméhez futottam.100méterrel alattam egy erdő terült el,körülöttem pedig már támadóim álltak.Körbevettek.Egy magas,csuklyás alak lépett ki közülük,fegyverét a szívemhez tartva.
Hangja rekedtes volt,de mégis céltudatos:
-Szervusz,szép lány.Már régóta kereslek.Nagyon szomorú vagyok,hogy nem látogattál meg.
Arcát eltakarta a csuklyája,de érezhető volt,hogy nagyon jól szórakozik.
-Most dönthetsz.Velem jössz,vagy a barátod meghal.
A tömegből egy srácot húztak elő,és fejéről lehúzták a zsákot.Luke volt az.
-Tehát.3 másodperced van,hogy dönts.
A barátom,vagy én.Ezen nem volt mit átgondolnom,a srácot választottam.Az alak nagyon örült a döntésemnek.Megfogta a karom és elvezetett.Még utoljára hátraszólt az embereinek:
-Lőjjétek le!

Mivel ezek után nem szívesen aludtam volna vissza,elfoglaltságomnak azt választottam,hogy a szobámban járkálok és elmélkedem.Már kész történeteket agyaltam ki,hogy mit jelenthetett az álmom,amikor olyan érzésem támadt,mintha valaki figyelne.Hátrafordultam az ablak felé.Valaki tényleg figyelt engem,de ahogy meglátta,hogy őt nézem,elfutott.A házunk melletti fa gyökerein állt,félig nekidőlve(ugyebár addig,amíg el nem iszkolt).

Lementem,azzal a céllal,hogy igyak egy kis vizet.Megnyitottam a csapot és teleengedtem a poharam.Egy légy telepedett rá a vállamra.Egy gyors mozdulattal megpróbáltam lecsapni,de túl gyors volt és ezért elszalasztottam.Jellemző...semmi sikerélményem nincs mostanában.
Éreztem,ahogy a jéghideg víz lefolyik a torkomon,az érintett részt hidegen hagyva.
-Szia.Mit csinálsz?
Meglepetésemben a pohár a földön landolt,belseje összes tartalmát kiborítva.
-Ne haragudj.-Calum felvette a poharat,majd a pultra tette.
-Szia.Te ne haragudj,csak megijesztettél.-tényleg nagyon megijedtem tőle.
-Mit csinálsz?-nagyon kíváncsi voltam,hogy mit csinál hajnali 2 órakor.
-Nem tudtam aludni.Te?
-Rémálmom volt.Hu,jó az alsód.
Egy Batman-es alsógatya feszült rá,kihangsúlyazva azt a bizonyos részt.

Calummal egész éjszaka beszélgettünk,és rengeteget nevettünk.Nagyon jófej srác,még egy finom sütisreceptet is megosztott velem.Elmesélte,hogy nagyon imáfja az alsókat és megígérte,hogy megmutatja a gyűjtenényét.Még azt is megbeszéltük,hogy elmegyünk együtt majd valahová.Persze csak barátilag.A sok hülyülés közepette elaludtam a vállán.

                                                          


                                             2.fejezet
                
                                          A találkozás

Meglepettségemet nem tudtam elrejteni,teljesen kiment a fejemből,hogy a bandának van még egy tagja.A legtöbben most biztos egy bárddal rontottak volna nekem,mert elfelejtkeztem a szösziről.
-Szia!-elképedésemből az Ő hangja rángatott vissza a "valóságba".
Egyáltalán nem tűnt meglepettnek,inkább barátságosnak.
-Szia.Ashley vagyok,Ashton....
-Huga.Tudom.-fejezte be helyettem a mondatot.
-Te pedig Luke.
-Azt is tudom.
Mindkettőnkből kitört a nevetés,mintha már évezredek óta ismertük volna egymást.Most teljesen felszabadultnak éreztem, magam,de ahogy jött ez az érzés,tovább is állt.Nem felejtkezhettem meg arról,hogy a szobámban van.
-Mit csinálsz a szobámban?-kérdésem elég erőszakosnak tűnhetett,de nem annak szántam.
-Ez az én szobám.A tiéd eggyel odébb van.Nem figyeltél Ashtonra?
-Lehet,hogy említette,de nem nagyon hallottam.-megmertem volna esküdni,hogy ezt a szobát mondta....
Már indultam ki a szobámból,amikor utánam szólt.
-Örültem neked,Ash!-nevemet  nagyon lassan,artikulálva mondta ki,mintha ízlelgette volna.
-Én is.-éppen csak hátra  fordítottam a fejem,hogy lássam.

Végre beértem a szobába.A SAJÁT szobámba.Belenéztem a tükörbe,még mindig mosolyogtam,nem értem miért,mert nem jött be.Egy éve szakítottam a barátommal,de azóta sem szántam rá magam a pasizásra.Nem hinném,hogy a napokban kezdeném el... Várjunk csak....Ashnek hívott!Még sosem hívott így senki,a családban mindig a bátyám volt Ash,én meg csak Ly....nem is tudom,hogy miért pont Ly.Na mindegy.
Visszatekintettem a tükörképemre.Egy erős,magabiztos személy állt előttem.Letekintettem a zenés dobozomra.Ezt az ajándékot kaptam anyáéktól utoljára,kb. 8 éve....Kinyitottam.A zene mannaként áradt szét a szobában.
-Nekem is nagyon hiányoznak.
-Jézusom!Ash!Mi a fenét csinálsz?!-nagyon megijedtem,amikor testvérem mögöttem állt.Beosonni sem hallottam a szobámba.
-Bocsi.Csak szólni akartam,hogy elmegyünk.Szükséged van valamire?Mert akkor hozok.
-Nem kell,köszi.Menjetek csak.
Nem szólt semmit,csak kiment.Tudom,mert pontosan megnéztem,nehogy még egyszer halálra ijeszthessen.
Magamra néztem.Mégis szükségem volt valamire.Egy friss,kellemes zuhanyra.

Felkötöttem a hajam lófarokba,és lementem a konyhába harapni valamit.A ház már az ürességtől csengett.A fiúk elmentek,én sem akartam a nyár első napjait itt bent tölteni,ezért úgy döntöttem,hogy elmegyek futni.

A szél erősen lengette a hajam ide-oda.Éreztem,hogy szétárad bennem az adrenalin.Már egy órája futottam,elmélyülten amikor ráeszméltem,hogy haza kéne menni.Mentem volna,csak egy zsákutcával találtam szemben magam.Eltévedtem.Hangot hallottam magam mögül,mint amikor az ember egy éles tárgyat húz ki a tokjából.Óvatosan megfordultam.Két férfi állt előttem,kezükben egy élesen csillogó tárgyal.A fülem nem hazudott...Tudtam mi következik.Átugrom a most már mögöttem lévő falon,vagy szembe nézek velük.Sajnos a fal túl magas,ezért az utóbbi lehetőség maradt.
-Jó estét!-a szavak az én számból törtek ki,de nem értem,hogy miért köszöntem.
Illemből?Netán kedvességből?Nem hinném,hogy értékelték volna.
-Nincs pénzem,sajnálom.
-Nekünk nem a pénz kell,hanem te.A főnők nagyon szeretne téged látni.
-Remek.Mondjátok szépen meg neki,hogy majd később megiszogathatunk egy kis teát,de most mennem kell.
Tipikus...muszáj  ilyenkor is baromságokat beszélnem...
-Vagy inkább most-hangjuk egyszerre volt fenyegető és erőszakos.
-Nem.
.Nem?!
-Nem.
Behunytam a szemem.Elképzeltem életem legszebb perceit most,utoljára.Mikor a bátyám megtanított biciklizni,mikor eltörött a lábam és hetekig mellettem volt,vagy amikor tündéreket keresgéltünk a fűben.Amikor elvégeztem a színészetit,mikor megismerkedtem a fiúkkal.VELE.
Nem adhatom fel.Most nem!
Elrugaszkodtam a talajtól.Mivel támadóim nem számítottak rá,az egyikőjükön taszítottam egyet,de a másik elkapott.Fogaimnak hála,egy siker harapást mértem az alkarjára,ami által elengedett.Futásnak eredtem...
Már vagy fél órája futottam,de még mindig hallottam támadóimat.

Megállt előttem egy Cabrio. Kinyíllott az ajtaja és egy ismerős hang szólt hozzám.
-Gyere,szállj be!
Nagyon örültem Lukenak,nem kérdeztem,hogy hogyan került ide,bár nagyon kíváncsi lettem volna a válaszára.

Az út csöndben telt,nem beszéltünk egymással,csak egy-két mondatot váltottunk..Üldözőim sem voltak a láthatáron.Végre lenyugodtam.
-Kérlek ne mond el Ashnek!Nem akarom,hogy aggódjon.
-Nem fogom elmondani,ha elmeséled mi történt.
-Majd holnap,oké?-nem volt erőm a magyarázatra.Majd később elmondom neki.Vagy soha..
-Rendben.Ha holnap elmondod,hallgatok.
-Köszi.
Megkönnyebbültem.Vajon honnan tudta,hogy hol vagyok?

                                                                                1.fejezet  
                                                  
                                                     Hazatérés

Pont 4 éve történt,hogy a szüleim elküldtek Londonba,színészetet tanulni.Igazán sosem érdekeltem őket,ahogy a bátyám,Ashton sem.Mindig a világ másik végén dolgoztak,ezért a nagyszüleinkkel éltünk,de testvérem külön házba költözött,és most én is megyek hozzá Ausztráliába lakni..Nagyon izgulok,mivel nagyon rég nem láttam,és az élete kerekestül felfordult,amikor híressé vált.Bizony....ő Ashton Irwin,a 5 Seconds Of Summer híres dobosa.Én pedig a féltett hugicája Ashley Irwin.

Házunk felé vettem az irányt,abban reménykedve,hogy nem botlok meglepetésbe az úton.Hát,tévedtem.....
Közös otthonunk előtt egy csapat visongó lány állt,gondolom arra várva,hogy a tesóm kimerészkedjen a házból.Elővettem a legkedvesebb modorom és átverekedtem magam rajtuk.Legalábbis próbáltam,de nem engedtek,ugyanis nem Ashez,hanem hozzám jöttek.Elmondták,hogy milyen jól játszom a filmjeimben,kértek autogrammot és szétszéledtek,mintha itt sem lettek volna.

Végigmentem macskaköves utunkon és megálltam az ajtó előtt.Egész testemben remegtem.A legfontosabb ember visszatér az életembe.Vagy én az övébe?Megfogtam a kilincset és egy határozott mozdulattal szélesre tártam.
-Szia Ash!Megjöttem!-az egész ház vízhangzott a kiáltásomtól,de nem érdekelt,csak a bátyámat akartam újra látni.
-Szia Hugi!Hiányoztál!
Két karja közé zárt,és szorosan megölelt.Viszonoztam a gesztust,és abban reménykedtem,hogy soha többé nem enged el.
-Látom a tömeg téged sem kímélt!-mosolya túlságosan kedves volt nekem,és le sem tudtam venni róla a szemem,amíg  abba nem hagyta.
Most már világossá vált,hogy a tömeg nem csak engem,de a bátyámat is letámadta.Csak lesben álltak,mint az éhesek hiénák.
-Gyere,bemutatlak a többieknek.
Na igen,testvérem rengeteget mesélt a bandatagokról,akik egyben a legjobb barátai is.
Magával húzott,mint amikor egy kislány sétáltatja a kutyáját,de az állatnak esze ágában sincs megmozdulni.
A látvány,ami a szobában volt,azt hittem,hogy csak a filmekben fordul elő.A helyiség tele volt chipses zacskókkal és koszos alsógatyákkal.
-Szia,én Calum vagyok.-felpattant és megölelt.Megismerni véltem benne a banda basszusgitárosát.
-Na,most én jövök.-Michaelt is felismertem,akinek a haja most éppen zöldben pompázott.
-Sziasztok,Ashley vagyok.
-Tudjuk,Ashton csak rólad beszél,mióta kiderült,hogy ide költözöl.
Nagyon jól esett,hogy a bátyám ennyire örült annak,hogy megoszthatja velem a házát.
-Felmegyek a szobámba.
-Jobbra a második ajtó.
Mivel a válasz előtt felszaladtam,nem értettem,hogy mit kiabáltak utánam .Kapásból benyitottam az első,utamba eső szobába.Egy szőke hajú,kék szemű,szájpiercinges alak gitározott a szobában.Egyből leesett,hogy ő nem lehet más,mint Luke Hemmings....